Kedves Olvasók!
Ebben a bejegyzésben az egyik kedvenc írónőm egyik legjobb művét fogom véleményezni és ajánlani tiszta szívből, aki krimire vágyik, annak feltétlenül kézbe kell venni. :)
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa
egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez
hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról
mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában
van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel
érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos
azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb
események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok
hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
Számomra ez volt a legelső regény az írónőtől, sosem szerettem az ijesztő és véres történeteket, ám valahogy a kezembe akadt, s úgy voltam vele, egy próbát megér. Nos, igen, ez nagyban meghatározta a későbbi olvasólistámat - még több Agatha Christie regénnyel kellett szoros barátságot kötnöm. :)
A történet során tíz szereplővel ismerkedünk meg, akik különböző társadalmi rétegekből és korosztályból származnak. Csupán annyi a közös bennük, hogy mindannyian meghívást kaptak a híres-neves Néger-szigetre. A titokzatos vendéglátójuk egyszerűen felszívódik, senki nem tudja, ki ő vagy hol tartózkodik. Ám a vendégeket ez nem zavarja túlságosan, kényelmesen berendezkednek a gyönyörű villába, s élvezik az ottlétet. Viszont hamar csalódni kényszerülnek: a sziget nem csupa móka és kacagás, de nem ám!
Fény derül arra, hogy mindenki sötét titkokat őrizget, s bűneikért meg kell lakolniuk: sorra halnak meg az emberek. Senki nem mer bízni a másikban, s hiába próbálkoznak különböző taktikákkal, a baljós végzetet senki nem kerülheti el.
Fény derül arra, hogy mindenki sötét titkokat őrizget, s bűneikért meg kell lakolniuk: sorra halnak meg az emberek. Senki nem mer bízni a másikban, s hiába próbálkoznak különböző taktikákkal, a baljós végzetet senki nem kerülheti el.
Az egyik dolog, ami nagyon-nagyon megfogott, az a hangulat. Olvasás közben szinte megfagy a levegő, szinte tapintani lehet a feszültséget. A vendégekkel együtt kezdünk rettegni és görcsösen agyalni, ki lesz a következő áldozat, és vajon van-e menekvés valaki számára. Egy felvételről kiderül, hogy mindenkinek köze van valamilyen gyilkossághoz. Páran tagadnak, míg mások felvállalják tettüket.
Számomra kissé nehéz volt felvenni a fonalat, mert a történet elején valóban túl sok a szereplő és a hozzájuk kapcsolódó információ. Ám a szigetre érkezésük után egyre inkább letisztul a kép, a regény pedig egyre baljóslatúbbá válik, ahogy haladunk előre. A vers nagyon megtetszett benne, nagyszerű ötletnek tartom, hogy erre épül az egész, Agatha tökéletesen eltalálta.
Fogalmam sem volt, kire is gyanakodjak a csapatból, minden vendég egyformán gyanúsnak tűnt. A tippjeim végig Henry Blore, illetve Philip Lombard voltak, s amikor a végén már csak az utóbbi és Vera maradtak életben, azt hittem, tényleg jó nyomon járok. Viszont az írónő a csavaros észjárásával nagyon meglepett. A végén lévő megoldás külön elnyerte a tetszésemet, hogy milyen úton-módon derül ki az igazság. A valós gyilkosra sohasem gondoltam volna, pedig egészen egyértelmű. :)
Számomra kissé nehéz volt felvenni a fonalat, mert a történet elején valóban túl sok a szereplő és a hozzájuk kapcsolódó információ. Ám a szigetre érkezésük után egyre inkább letisztul a kép, a regény pedig egyre baljóslatúbbá válik, ahogy haladunk előre. A vers nagyon megtetszett benne, nagyszerű ötletnek tartom, hogy erre épül az egész, Agatha tökéletesen eltalálta.
Fogalmam sem volt, kire is gyanakodjak a csapatból, minden vendég egyformán gyanúsnak tűnt. A tippjeim végig Henry Blore, illetve Philip Lombard voltak, s amikor a végén már csak az utóbbi és Vera maradtak életben, azt hittem, tényleg jó nyomon járok. Viszont az írónő a csavaros észjárásával nagyon meglepett. A végén lévő megoldás külön elnyerte a tetszésemet, hogy milyen úton-módon derül ki az igazság. A valós gyilkosra sohasem gondoltam volna, pedig egészen egyértelmű. :)
Aki egy kiváló krimit szeretne, ezt a történetet tudom ajánlani tiszta szívemből. A végén már azt hittem, engem is megölnek a szereplőkkel együtt. Tökéletes hangulat, izgalmas cselekmény, katarzis teljes mértékben.
Ha Ti is olvastátok a könyvet, várom szeretettel a véleményeteket, tapasztalatotokat az olvasmánnyal kapcsolatban komment formájában! :)
Kedvenc idézetek:
"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."
"Az este már alig hasonlítottunk emberekre. Mi vagyunk az állatkert…"
"tíz holttestet és egy megoldhatatlan rejtélyt találnak a Néger-szigeten."
Borító: 10/10
Történet: 10/10*
Szereplők: 10/9
Forrás: Google
