Egy másik bejegyzésben már szó esett arról, hogy szeretek ázsiai filmeket és sorozatokat nézni, ahogy időm és kedvem engedi. Most egy számomra meghatározó sorozat került ismétlésre, mely az elsők között volt, amely megismertetett a dél-koreaiak varázslatos dorama világával.
Számos oldalon olvastam olyan listát, ahol
Geum Jan Di elnyerte a legidegesítőbb címet, teljesen jogosan. Az elején, az első pár epizódban még nem volt vele akkora gond. Hiszen ha beleképzelem magam a helyébe, tényleg nehéz lehetett neki, hogy szó szerint kirángatták addigi környezetéből, és belecsöppent egy számára ismeretlen világba. S a Shinwa Iskola valóban nem volt kismiska, nagyon szélsőségesen mutatták be az elkényeztetett gazdag kölykök minden napjait. Természetes, hogy már az első pillanattól fogva kilógott a sorból. Szerencséje volt, hogy egy barátnőre talált ott (bár a későbbiekben ő vált az egyik legnagyobb ellenségévé, de ettől most tekintsünk el). A családja is túl anyagias, oké, hogy örülnek annak, hogy lányuk egy ilyen lehetőséget kapott, de azt nem nagyon vették figyelembe, hogyan bántak vele.
Megértem, miért nem omlott az F4 csapat karjába. Valóban durván és öntelten viselkedtek, s valakinek muszáj volt felszólalni ellenük. A jó kinézet és a gazdagság édes kevés, ha minden embert eltipornak, aki az útjukba kerül, főleg Jun Pyo, aki nem a türelméről ismert. Viszont a többiek is hallgatnak, mint a sír ahelyett, hogy állítanának barátjukon. A fordulópont akkor jön el, amikor főhősnőnk összeszedi a bátorságát, s nem tűri tovább ezt a fajta magatartást. Attól a bizonyos rúgástól kezdve nem csak Jun Pyo figyelmét, hanem az egész F4 érdeklődését felkelti. El is kezdődik a konfliktus, a folytonos versengés és próbatétel, megkapja a piros lapot.
A lányt nem könnyű fából faragták, ám hamar rá kell döbbennie, hogy az egész intézmény célpontjává vált. Megdobálják, a székét és padját kiviszik a teremből, pár fiú rá is akar ijeszteni, miközben egyre közelebb kerül az egyik F4 taghoz, Ji Hoo-hoz. A későbbiekben pedig többen is harcba szállnak szívéért, na, itt jön a gyötrődés.
Kérdem én: mégis mit esznek rajta annyian? Ő a legvisszataszítóbb főszereplőnő, akivel eddig egy doramában találkoztam. A beszédstílusa, az öltözködése, az, ahogyan eszik - kevésbé nőies és vonzó már nemigen lehetne (és még szépen fogalmaztam). S ha már ennyire magába tudja bolondítani Jun Pyót, akit a kedvéért teljesen megváltozik, akkor az a nő legyen nagyon különleges személyiség - számomra Jan Di elég kiábrándító választás. Ha reálisan belegondolok, az a rúgás tényleg felnyitotta a fiú szemét, de hogy a sorozat további részében ennyiszer kitartson amellett az egyetlen lány mellett, az számomra hihetetlen - ezért is imádom Gu Jun Pyo karakterét. S itt rá is térnék a történet pozitívumára.
Gu Jun Pyo az elején tényleg egy elviselhetetlen, elkényeztetett tuskó, azonban ahogy változik a sorozat folyamán, azzal megnyert magának. Lee Min Ho tökéletesen alakít, semmiféle kivetnivalót nem találok benne. Nem csupán azért, mert tényleg egy jóképű, fiatal színész, a tehetsége vitathatatlan. Jun Pyót száz százalékig így tudnám elképzelni a valóságban, mint ahogy ő hozza a szerepét (imádom a göndör hajával együtt, mert neki minden jól áll ^^). Szeretem azt, ahová fejlődik a történet közepére és végére. Egyáltalán nincs szó róla, hogy ő lenne a hibátlan jellem, ilyen neveltetés és ilyen lehetőségek mellett szerintem természetes, hogy fellengzős és önelégült. Aztán ahogy telnek a részek, úgy olvad le róla a felszín és a közönyösség, egy sokkal emberibb és mélyebb arcát ismerhetjük meg. Jan Di megtanítja arra, hogy néha igazán meg kell küzdeni azért, amit szeretnénk. S az életünket nem pénzzel, ha nem szívvel kell élni. S főleg azért is vált a kedvencemmé, mert ahogy szerelembe esett, úgy tartott ki a végsőkig. Tényleg a végsőkig. Minden lehetséges módon próbált a lány kedvében járni, megmutatni neki, hogy mi is rejtőzik a felszín alatt. És mit kap cserébe? Jan Di majd leharapja a fejét, kiabál, és úgy tesz, mint ha Jun Pyo bármelyik pillanatban rávetné magát, holott semmi hátsó szándéka nincs szegénynek. Remekül bemutatják, hogyan ismeri meg a szerelmet, hogyan vonja le a tanulságot egy-egy kudarc után, majd hogyan áll fel újra a padlóról, és válik egyre figyelmesebbé és törődővé.
Valójában a sorozatot azért tudtam csak végig nézni, mert Jun Pyóval együtt izgultam. Szívből örültem, amikor végre Jan Di is rájött arra, mit is érez valójában a fiú iránt, s megtörtént a várva várt pillanat, az első csók. Ennél a pillanatnál azt hittem, végre jön egy boldog időszak számukra, túl vagyunk a nehezén, most már szeretik egymást. Khm, nem egészen.
Habár kimondták, hogy "járunk, együtt vagyunk", mégsem mentek egyszerűen a dolgok. Jan Di ugyanis nem igazán törte magát, hogy jobban megismerje barátját és időt töltsön vele, ehelyett egyszerűbb volt titkolózni, hazudozni és elkerülni őt. A bizalom is elég ingatag volt kettejük között, viszont a fiú legalább próbált úgymond "átlagosabb" életet folytatni, jóban lenni Jan Di családjával, besegített nekik. Amikor a lány azt mondta, hogy inkább maga dolgozik meg a pénzért, nem kell semmiféle oltalom a barátjától, Jun Pyo tiszteletben tartotta kérését. Erre Jan Di naivan elvállalt olyan fotózásokat, amelyek már messziről gyanúsak voltak. Inkább volt egy alig ismert sráccal és Ji Hoo-val, nem is csodálom, hogy Jun Pyo féltékeny volt, amikor a csaj tisztára hülyére vette. Jan Di tényleg nem érdemelte meg a srác szerelmét, százszor jobbat találhatott volna magának. A dorama közepét utáltam a legjobban, amikor Jun Pyo szó szerint mindent megtesz a másikért, aki állítólag már viszont szereti, de az nagy ívben tesz rá.
Legalább akkor szólhatott volna Jan Di, amikor a pasi anyja megjelent náluk. Á, de nem, minek is kéne megbeszélni bármit is, túl egyszerű lenne. Szegény tökfilkó hadd találja ki egymaga, most éppen mi baja a csajnak.
Az egyik kedvenc jelenetem, amikor megkapja a saját tervezésű nyakláncot, amit ellopnak tőle később, amit egyáltalán nem bánok. Végre egy jelenet, ahol bizonyítja, hogy számára is ugyanolyan fontos Gu Jun Pyo, és kimegy a fagyba megkeresni az ajándékát.
Számomra akkor zárul le az első fele a sorozatnak, amikor Jun Pyo a családi vállalatnál kezd dolgozni. Jan Di elviselhetőbb lesz, hiszen egyértelműen tudja, kit szeret, és ki is mutatja. Igazából nem sajnáltam, amikor ki akarták házasítani Jun Pyót, legalább már meg tudta becsülni azt, amije volt.
Jae Kyungot nehéz nem szeretni, mert alapvetően valóban nagyon barátságos és életvidám. Összeillettek volna, ha hamarabb ismerkednek meg, megszelídíthette volna magának a fiút. Ám mégis mit lehetne tenni, ha a kiszemelt szíve már elkelt? Beállt Ji Hoo mellé erősíteni az egyedül maradók csoportját, mégis le a kalappal előtte. Így méltóságteljesen félreállni a képből! Igazán megható volt az esküvői jelenetük, bebizonyította, hogy tényleg nagy szíve van. Nagyon klassz volt, amikor az F4-es fiúk és Ga Eul is felálltak, és ellenezték a frigyet. Jun Pyo és Jan Di úgymond már mindenki áldását megkapta ahhoz, hogy együtt legyenek a múltban történtek ellenére, s elkezdhessék közös életüket.
Azonban az akadályok sora csak tovább tetéződött, és a főhősnő számomra ismét bebizonyította, egyáltalán nem méltó társ. Megígérték egymásnak, hogy ha szakítanak is, nem a fiú anyja miatt fognak. És mit tesz Jan Di a hőn áhított vallomás után? Se szó, se beszéd faképnél hagyja párját, akinek ki tudja, hányadszorra töri össze a szívét. Ez jó példa rá, hogy a történet egyik legszebb jelenetét is el lehet rontani.(Vagy talán el is kell rontani.)
Végül miután imádott Jun Pyónk visszaszerzi minden emlékét, a nézők utána sem lélegezhetnek fel. Főszereplőink azt a döntést hozzák, járja mindenki a saját útját. Ha pedig Jun Pyo visszatér négy éven belül, és újra megkéri Jan Di kezét, a lány meg fogja fontolni a kérdést.
*S íme a szokásos négy év múlva*
Jan Di az orvosi pályát választotta hivatásául Ji Hoo-val együtt, Jun Pyo pedig fellendítette a Shinwa Vállalatot. Ezt követően pedig újra felkereste a lányt, ez alkalommal már nem eleresztve őt. Viszont számomra a leánykérés nem volt teljes. Ó, Jan Di, ha válaszoltál volna egy igent, csak egy rövidke igent, nemcsak Jun Pyót, engem is boldoggá tettél volna!
Azonban eddig csupán három szereplőről esett szó, holott még azt mindenképp szeretném kiemelni, hogy a sorozatban varázslatosan mutatják be az F4-es fiúk legendás barátságát. Bár néha úgy tűnhet, Jun Pyo "a vezér", ám valójában egyenrangúak. Mind a négyen számíthatnak egymásra, jóban-rosszban egyaránt. Jan Di kisebb-nagyobb vitát és harcot indít el két tag között, ám még ennek ellenére is megmarad köztük a jó viszony, remekül ábrázolják ezt, amikor Jun Pyo Ji Hoo-t mentve a kocsi elé ugrik. Számos olyan helyzetet láthatunk, amikor minden erejüket és kapcsolatukat latba vetve segítenek tisztázni és megoldani a bonyodalmakat. Nemcsak sármosak, hanem nagyszerű cimborák is.
Ji Hoo bennem nem hagyott mély nyomot, nem sok vizet zavar a sorozat második felében. Kezdetben semleges volt, aztán hálás voltam, amiért elutazott. Így Jun Pyónak elég teret hagyott, hogy udvaroljon a lánynak, és magába bolondítsa. Kissé későn jött vissza, két szék közül a padlóra esett, egyik szerelmét sem tudta megtartani. Aztán nagyon feldühített, amikor hátba szúrva barátját, csak megcsókolta Jan Dit. A versengés érte idegőrlő volt, végül a lány szíve csak Jun Pyóé lett. (Még jó, máskülönben Jan Di végleg elásta volna magát nálam.) Miután tisztázódott ez a szerelmi háromszög, ismét semlegessé vált. Ő elvolt a maga kis világával, néha megvigasztalta a lányt, és pont. Bár vigaszként találhatott volna valaki mást magának.
Yi Jung igazi nőcsábászként volt bemutatva, számomra mégsem tűnt olyan srácnak, aki hobbiból minden hétvégén szíveket tör össze. Attól, hogy nem vágyott komoly kapcsolatra, nem egy szoknyavadász. Ga Eullal való kapcsolata aranyosan volt felépítve, de a végét annak is kicsit elhúzták, szívesen láttam volna többet belőlük. A randijuk, még ha kamu is volt, nagyon édes volt.
Woo Bin egy titokzatos, háttérbe szorított karakter. Sajnos kevés információt tudunk meg róla, pedig rá nagyon kíváncsi lennék. Ettől függetlenül ő a második kedvenc karakterem. 😊
A zenékre pedig külön kitérnék, egyszerűen csodásak, és visszaidézik a történet hangulatát és világát, magába szippant teljesen.
Összességében
Ez a sorozat szinte "alapvetőnek" számít, hiszen sok mindenkinek meghatározó volt. Ahogy a bejegyzés elején is írtam, az első doramák között volt, amit láttam, és ennek is köszönhető, hogy közel állok az ázsiai sorozatokhoz. Egy próbát mindenképp megér, ezért csak ajánlani tudom. Itt is ugyanúgy megtalálhatóak a hibák, mint akármelyik másik sorozatban. Szerintem elég lett volna kevesebb részt forgatni, és a történetszálat nem ennyire túldramatizálni, széthúzni. Túl sok felesleges csavar, kevés öröm. Ha valaki megbékél a főszereplőlánnyal, akkor biztos tetszeni fog a dorama. Nem a színésznővel volt baj, bár több mimikát szívesen láttam volna tőle. Gu Jun Pyo miatt is érdemes elővenni akár többször is a sorozatot, megunhatatlan. <3
Ez egy olyan mű, melyet az ember képtelen elfelejteni, s teljesen a hatása alá kerül.
Várom szeretettel a véleményeteket,
tapasztalatotokat a sorozattal kapcsolatban komment formájában! :)
Történet: 7,5/10
Szereplők: 7/10 - Gu Jun Pyo 10/10
Zene: 10/10
Vége: 8/10 - lehetett volna egy egyértelmű válasz Jan Ditól, egy esküvői jelenetet is nagyon szeretnék látni, Woo Bin eltelt éveiről pedig nem tudunk semmit.
Van egy
F4 After Story is, ami bemutatja, hogy a négy fiú készül az esküvőre, azonban sajnos a színésznőnek autóbalesete volt, így ő kimaradt ennek a forgatásából.
Illetve hivatalosan nincs esküvői jelenet forgatva, napvilágot látott egy olyan fotó, amely a sorozatban nem szerepelt, és a rajongók szerint ez lenne a két főszereplőnek a mézes hete.
Forrás: Google, Pinterest
