Agatha Christie: Függöny (Hercule Poirot 39. rész - utolsó eset)

Kedves Olvasók!

Most Hercule Poirot utolsó esetéről szeretnék írni, amely az egyik legmegindítóbb Agatha Christie regény, a helyszínünk ugyanaz a kis falu, amit az első történet során ismerhettünk meg, A titokzatos stylesi esetben.

Agatha Christie: Függöny 

Az ​​első világháború idején, a stylesi kastélyban lépett először színre s derített fel sikeresen egy szövevényes bűnügyet a menekült belga detektív: Hercule Poirot. Évtizedek teltek el azóta, a kastélyból panzió lett, vagy féltucatnyi lakója között azonban – ha hihetünk Poirot-nak – egy sorozatgyilkos bujkál.
Poirot-nak pedig bízvást hihetünk, még ha elaggott, sőt tolókocsiba kényszerült is. Igen hamar bebizonyítja levélben odarendelt barátjának, az őszülő, de változatlanul romantikus lelkű Hastings kapitánynak, hogy a „kis szürke sejtek” még épek. Ám Hastingsnek minden eddiginél szokatlanabb, kettős problémával kell szembenéznie: Poirot tudja, de nem árulja el, ki a vendégek közül a gyilkos, továbbá a vendégek között ott van Hastings leánya, Judith is. Nem árulja el, nehogy Hastings lelepleződjék, amint szemügyre venné az illetőt (a tökéletes gyilkosságok elkövetőjére csak tett közben lehet lecsapni) – és Hastingsnek ráadásul egyszerre kell féltenie és gyanúsítania is a leányát. Persze előbb a többieket veszi sorra magában: a nyugdíjas ezredest és feleségét, a megszállott tudóst és unatkozó nejét, a madárbolond agglegényt, a gazdag nemes urat, a beteggondozó nővért… Valamelyiküknek már öt ember halála szárad a lelkén…  

 Hercule Poirot végre ráakadt emberére: a tökéletes gyilkosra, akit a törvény értelmében nem lehet elítélni, nem lehet rábizonyítani bűnösségét. Ő a titokzatos X, aki a stylesi kastélyból kialakított panzióban tartózkodik éppen. Poirot meghívja legjobb barátját, Hastings kapitányt, hogy segítségét kérje az ügy megoldásához. Sajnálatos módon a belga detektív súlyos beteg, s tolószékhez van láncolva. A kapitányra természetesen most is számíthat, ő lesz barátja szeme és füle. Ám a figyelmét lánya köti le, aki miatt sokat főhet a feje. Ám a baj hamarosan megtörténik, Poirot jóslata valóra válik: a gyilkos keze újra lecsap. Egyre több és több halál szennyezi be a panzió légkörét, felidézve az évtizedekkel ezelőtt történt első gyilkosságot: Mrs. Inglethorp halálát és tragédiáját. Vajon az imádott nyomozónk sikeresen a végére jár a dolgoknak, mielőtt végleg leállna a szíve? 

*SPOILER JÖN*

Ha valaki ezután tervezi kezébe venni a kötetet, ne olvassa végig a bejegyzést, mert senkinek sem szeretném lelőni előre a poénokat! 

Számomra ez egy fantasztikus lezárás volt, Poirot-nak ez egy méltó befejezése. A könyv eleje és közepe inkább Hastings kapitányra hegyeződik ki, nem túl sok történéssel. Élvezet volt a kapitány szemszögéből olvasni a cselekményt, vele együtt lettünk bevonva az újabb ügybe. Külön örültem, hogy megismertük néhány korábbi szereplőnek a további életét az első részből, mint például Johnnak és Marynek, illetve Lawrence és Cynthia párosának sorsát is. Szerintem az is egy jó ötlet lett volna, ha ők is újra jelen lettek volna.

Hastings kapitány életébe is még több betekintést nyerhetünk: felesége nemrég elhunyt, négy gyermekük született. Sajnáltam, amiért egyedül maradt a végén, elveszítve szerelmét, legjobb barátját, gyermekei pedig szétszóródtak a nagyvilágban. A könyv végén utal rá a belga detektív, hogy újraházasodhatna, el tudom képzelni, hogy Elizabeth Cole-lal esetleg egy új életet kezd.
Elsőnek én sem értettem, hogy Poirot mitől olyan biztos benne, hogy gyilkosság fog történni, de a végén minden darabka a helyére kerül. Hastings kapitánynak valóban nehéz feladata volt, hiszen nem tudta, ki a gyilkos, ki lesz az áldozat, kire is kéne figyelnie. 

De természetesen detektív barátjának ismét igaza lett: rengeteg áldozata lett egy mániákus őrültnek. Valójában nem is tudtam gyanúsítani senkit sem, a közepén még tényleg nem sok minden derül ki.
Az egy jó csavar volt, hogy Hastings is majdnem gyilkossá vált, de olyan édes volt, hogy bealudt, mint később kiderül, Poirot-nak köszönhetően. Viszont a lánya, Judith egyszerűen nem volt szimpatikus. Úgy viselkedett, mint egy hisztis tinédzser, nem mint egy fiatal felnőtt nő. Sejthető volt, hogy közte és a doktor között van valami, de fel tudtam volna pofozni John Franklint, amiért ennyire boldog volt Barbara halála miatt. Hiszen csak a felesége volt, ha ennyire nem illettek össze, sejthette volna, hogy nem lesznek boldogok. Ha Boyd Carrington időben megkérte volna Barbara kezét, a tragédia elkerülhető lett volna.
Norton karaktere nagyon jól ki lett találva. Gyámoltalannak tűnt, miközben már hány halál száradt a lelkén! Legalább Elizabeth Cole-t nem vette rá semmi rosszra, pedig ők állítólag jóban voltak, de legalább ő megmenekült.
Elképesztő, hogy az embereket milyen könnyű irányítani és becsapni. Norton fizikálisan tényleg nem bántott senkit, de milyen befolyással volt másokra. Le a kalappal Poirot előtt, hogy rájött az ügy megoldására!
A vége az valami fenomenálisra sikeredett, egy szóval tudnám jellemezni: tökéletes. Csavaros és meglepő. Poirot képességei a végig kitűnőek maradtak, engem ámulatba ejtett - feláldozta becsületét és életét azért, hogy megvédje a jövőbeni potenciális áldozatokat Norton hatása elől. Amikor a kéziratában bevallotta, hogy ő maga is gyilkos, azt hittem, lefordulok a székről. Ő, aki világéletében a bűnözők ellen harcolt, kénytelen volt bemocskolnia magát mások érdekében, s még a gyógyszereit sem szedte már, várta a halál érkeztét, amely el is jött. 

Egy tökéletes és méltó befejezése a legendás Poirot-nak, most már békében nyugodhat. 

Aki szereti Agatha Christie-t, mindenképpen olvassa el Poirot utolsó esetét, meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek! :) 

 Ha Ti is olvastátok a könyvet, várom szeretettel a véleményeteket, tapasztalatotokat az olvasmánnyal kapcsolatban komment formájában! :)

Kedvenc idézetek: 

"A veszekedések, a félreértések, a mindennapi élet torzsalkodásai mögött sokszor őszinte ragaszkodás rejlik."

"Nem hiszem, hogy van annál szomorúbb látvány, mint a kor pusztító munkája egy emberen."

"Nem vadászunk többé, barátom. Itt vadásztunk először – és utoljára…"

Borító: 10/10
Történet: 10/10* 
Szereplők: 10/10 

Forrás: Google

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset (Hercule Poirot 1. rész)

Kedves Olvasók! 

Most egy újabb Agatha Christie regényről szeretnék írni, még pedig az írónő első kiadott könyvéről esne szó. :) 

 Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset 

 A ​​titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles Agatha Christie első detektívregénye, mellyel az írónő már 1916-ban elkészült, de hat könyvkiadó is visszautasította, míg végül 1920-ban publikálták. Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. 

Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. 

 Legelsőnek Arthur Hastings kapitánnyal ismerkedünk meg, aki megsérült a háborúban, ezért kényszerpihenőre küldték. Szerencséjére régi barátja, John Cavendish meghívja családi birtokára látogatóba. Megérkezve mindenki kedvesen fogadja a kapitányt, ám a hangulat rendkívül feszült a rokonok között. A két testvér mostohaanyja nemrégiben hozzáment egy nála húsz évvel fiatalabb férfihoz, Alfred Inglethorphoz. A család többi tagja viszont nem nézi jó szemmel ezt a frigyet, úgy gondolják, a kétes hírű alak csak kihasználja az öregedő Emilyt. 

Egyre több vita alakul ki, a légkörben már érződik, hogy valami készülőben van...
Egy hatalmas veszekedést követően a társalkodónő felmond, s figyelmezteti Hastings kapitányt, hogy úrnője veszélyben van, védje meg őt a kapzsi rokonoktól és barátoktól. Mrs. Inglethorp is ráébred lassan, hogy valaki az életére tör, s nem bízhat senkiben. Elhatározza, hogy gyorsan készít egy új végrendeletet, ám a végzet utoléri: még aznap este rohamok gyötrik, s meghal.
Hamar bebizonyosodik, hogy gyilkosság történt, s Hastings felkéri Belgiumból menekült barátját, a híres Hercule Poirot-t, hogy derítse ki az igazságot, s kapja el a gyilkost.
Ez a könyv azért is különleges, hiszen ez az első regény az írónőtől, bár én bevallom őszintén, jobban örültem volna, ha Hercule Poirot és Hastings kapitány tényleg ebben a kötetben ismerkednek meg egymással, s nemcsak újra találkoznak egy kis faluban.
Ettől eltekintve egy újabb gondolkodós és csavaros történet Agathától, itt is tartogat egy-két meglepetést a végére. Én az ilyen regényeknél mindig azt az elvet követem, hogy arra az emberre gyanakszom, akire nem számítanék. Sorra vettem minden szereplőt, de rájöttem, hogy egyikükön sem lepődnék meg. Viszont alaposan félrevezettem magam, amikor kihagytam a számításból azokat, akik már vádolva voltak, így egy elég nagy csavart kaptam a végére ismét. :) 

Annyiban büszke vagyok magamra, hogy legalább Poirot jelzéseit meg tudtam fejteni, például, hogy a meleg idő miért is volt annyira jelentős. :) 

Nem lett a kedvenc kötetem, de egy jó élmény volt. Nagyon értékelem azt is, hogy nem csak a gyilkosságot veszi figyelembe az írónő, hanem törődik a szereplők sorsával. Külön öröm volt, hogy John és Mary kibékültek a végén a belga detektívnek hála. :)

Azért külön köszönet jár a történetnek, hogy itt kedveltem meg Hastings kapitány jellemét. Eddig csak egy béna, idegesítő mellékkarakter volt, de ebben jobban meg tudtam őt ismerni, több szerep jutott neki. Megértem, hogy Poirot miért nem bízza rá idő előtt a titkokat, a kapitány szíve egy nyitott könyv mindenki számára. :)

 Aki szeretne egy újabb jó krimis kikapcsolódást, annak csak ajánlani tudom a kezdetek kezdetét. :) 

   Ha Ti is olvastátok a könyvet, várom szeretettel a véleményeteket, tapasztalatotokat az olvasmánnyal kapcsolatban komment formájában! :)

Kedvenc idézetek: 

 "– Egészen őrült a barátja, Mr. Hastings?
– Őszintén szólva, nem tudom. Néha azt hiszem, bolondgombát evett, s amikor a legőrültebbnek hiszem, rájövök, hogy van benne rendszer."

" Egy férfi és egy nő boldogsága a legnagyszerűbb dolog a világon."

" A képzelet jó szolga, de rossz gazda. Mindig a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb."

Borító: 10/8

Történet: 10/10

Szereplők: 10/9

Forrás: Google

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Kedves Olvasók!

Ebben a bejegyzésben az egyik kedvenc írónőm egyik legjobb művét fogom véleményezni és ajánlani tiszta szívből, aki krimire vágyik, annak feltétlenül kézbe kell venni. :)

Agatha Christie: Tíz kicsi néger 

 

 Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 

  Számomra ez volt a legelső regény az írónőtől, sosem szerettem az ijesztő és véres történeteket, ám    valahogy a kezembe akadt, s úgy voltam vele, egy próbát megér. Nos, igen, ez nagyban meghatározta a későbbi olvasólistámat - még több Agatha Christie regénnyel kellett szoros barátságot kötnöm. :)

A történet során tíz szereplővel ismerkedünk meg, akik különböző társadalmi rétegekből és korosztályból származnak. Csupán annyi a közös bennük, hogy mindannyian meghívást kaptak a híres-neves Néger-szigetre. A titokzatos vendéglátójuk egyszerűen felszívódik, senki nem tudja, ki ő vagy hol tartózkodik. Ám a vendégeket ez nem zavarja túlságosan, kényelmesen berendezkednek a gyönyörű villába, s élvezik az ottlétet. Viszont hamar csalódni kényszerülnek: a sziget nem csupa móka és kacagás, de nem ám!
Fény derül arra, hogy mindenki sötét titkokat őrizget, s bűneikért meg kell lakolniuk: sorra halnak meg az emberek. Senki nem mer bízni a másikban, s hiába próbálkoznak különböző taktikákkal, a baljós végzetet senki nem kerülheti el. 

Az egyik dolog, ami nagyon-nagyon megfogott, az a hangulat. Olvasás közben szinte megfagy a levegő, szinte tapintani lehet a feszültséget. A vendégekkel együtt kezdünk rettegni és görcsösen agyalni, ki lesz a következő áldozat, és vajon van-e menekvés valaki számára. Egy felvételről kiderül, hogy mindenkinek köze van valamilyen gyilkossághoz. Páran tagadnak, míg mások felvállalják tettüket.
Számomra kissé nehéz volt felvenni a fonalat, mert a történet elején valóban túl sok a szereplő és a hozzájuk kapcsolódó információ. Ám a szigetre érkezésük után egyre inkább letisztul a kép, a regény pedig egyre baljóslatúbbá válik, ahogy haladunk előre. A vers nagyon megtetszett benne, nagyszerű ötletnek tartom, hogy erre épül az egész, Agatha tökéletesen eltalálta.
Fogalmam sem volt, kire is gyanakodjak a csapatból, minden vendég egyformán gyanúsnak tűnt. A tippjeim végig Henry Blore, illetve Philip Lombard voltak, s amikor a végén már csak az utóbbi és Vera maradtak életben, azt hittem, tényleg jó nyomon járok. Viszont az írónő a csavaros észjárásával nagyon meglepett. A végén lévő megoldás külön elnyerte a tetszésemet, hogy milyen úton-módon derül ki az igazság. A valós gyilkosra sohasem gondoltam volna, pedig egészen egyértelmű. :)

Aki egy kiváló krimit szeretne, ezt a történetet tudom ajánlani tiszta szívemből. A végén már azt hittem, engem is megölnek a szereplőkkel együtt. Tökéletes hangulat, izgalmas cselekmény, katarzis teljes mértékben. 

Ha Ti is olvastátok a könyvet, várom szeretettel a véleményeteket, tapasztalatotokat az olvasmánnyal kapcsolatban komment formájában! :)

Kedvenc idézetek: 

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."

"Az este már alig hasonlítottunk emberekre. Mi vagyunk az állatkert…"

"tíz holttestet és egy megoldhatatlan rejtélyt találnak a Néger-szigeten."

Borító: 10/10
Történet: 10/10*
Szereplők: 10/9

 Forrás: Google

Agatha Christie regényei

Kedves Olvasók!

Ha a krimi műfaj kerül szóba, a koronázatlan királynőt, Agatha Christie-t kell megemlíteni. Szerencsére sok fejtörős olvasmányt hagyott ránk, amelyekből kedvünkre válogathatunk. Agatha nevéhez fűződik a két híres detektív, Hercule Poirot és Miss Marple legendás alakja.

 De vajon ki is volt az írónő?

Leánykori nevén Agatha Mary Clarissa Miller, 1890-ben látta meg a napvilágot, édesapja hamar elhunyt. Édesanyja nevelte fel, két testvére született. Az első világháború évében, 1914-ben házasodott össze első férjével, Archibald Christie-vel, egyetlen kislányukat Rosalinda Margaret Clarissa Christie-nek nevezték el. 

Ám a házaspár 1928-ben elvált, ugyanis Archibald beleszeretett egy másik nőbe. Az írónő ekkor tűnt el titokzatos módon tizenegy napra, a későbbiek során sem derült ki, hol is tartózkodott és mit csinált. Az orvosok amnéziát állapítottak meg nála. 

Agathára újra rátalált a szerelem Max Mallowan személyében, egybe is keltek 1930-ban. Ám ez a kapcsolat sem volt felhőtlen, második férje is hűtlennek bizonyult, az írónő mégis kitartott mellette. 

Agatha egészsége romlani kezdett, végül 1976-ban hunyt el a krimik koronázatlan királynője. 

Karrierje

A világháborúk alatt ápolónőként tevékenykedett, így számos ismeretre tett szert a gyógyszerek és mérgek területén. Ekkor fogalmazódott meg benne a regényírás ötlete. Első regényét 1920-ban jelentették meg, miután több kiadó visszautasította. Ám az igazi hírnevet csak a későbbi években érte el, például Az Ackroyd-gyilkosság nagy sikert aratott. Neki köszönhetjük többek között Hercule Poirot-t, a belga származású világhírű nyomozót, illetve Miss Marple legendás alakját is, akit az írónő a nagymamájáról mintázott.

Általam olvasott művei

Tíz kicsi néger
A titokzatos stylesi eset
Függöny
Gyilkosság az Orient Expresszen

A blog megújul

Kedves Olvasók!

Már sokszor próbáltam beindítani újra a blogot, de mindig közbejöttek más dolgok, mint például a gimi, plusz órák, voltak olyan alkalmak is, amikor inkább a lustaságnak engedtem. Nagyon szeretek írni, de mostanában elhanyagoltam ezt a hobbimat, és szeretném folytatni a félbemaradt történeteimet, illetve könyvekről, koreai sorozatokról írni véleményt, ajánlót. Elhatároztam magam, és ezúttal valóban megvalósítom az ötleteimet, remélem, még lesz olyan olvasó, aki szívesen vissza fog ide látogatni. :) 

Legelőször is az ünnepek alkalmából szeretnék minden kedves idetévedőnek kellemes karácsonyt (tudom, már elmúlt, de nem baj), sikerekben, boldogságban gazdag új évet kívánni. Remélem, jól telik a szünet mindenki számára. :) Ha szeretnétek, komment formájában nyugodtan írjátok le, milyen volt a karácsonyotok/szilveszteretek/szünetetek! :)

Pár képet összegyűjtök, hogy egy kicsit ünnepi hangulat legyen itt is. :)