2018. január 24., szerda

Rebecca Donovan: What If/ Mi lenne,ha...

Kedves Olvasók! 

Ezentúl ismét jelentkezem új bejegyzésekkel, ajánlókkal, véleményekkel, elemzésekkel és irományokkal egyaránt. ;) 
Tegnap fejeztem be egy olvasnivalót, s ma ez kerül terítékre a blogon. Lássuk is az ismertetőjét: 

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.  

A könyvtárban bukkantam rá, fülszöveg alapján rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Izgalmasnak és rejtélyesnek ígérkezett, így egyből haza is vittem magammal. Végül a hosszú vonatút alatt került a kezembe, s pár nap alatt ki is végeztem. Ám nem pont azt kaptam tőle, amit vártam. 

A történet két szálon fut: a jelen, s a gyermekkor, iskolás évek visszaemlékezései. Megismerjük magát a főszereplőt, Calt, akire csak úgy tapadnak a csajok, pedig nem erőlteti meg magát ezért. Viszont az eddigi barátnői iránt nem érzett semmi rendkívülit, hamar dobta is őket. Világéletében egyetlen lányért dobog a szíve, gyermekkori jó barátjáért, Nicolért, akivel megszakad a barátsága, majd nem is hall róla többet. Ám az egyetemen felbukkan egy külsőre ugyanúgy kinéző lány, aki viszont pont az ellentéte volt barátjának. S főhősünk elhatározza, addig nem nyugszik, míg ki nem deríti, mi folyik a háttérben. 

*SPOILER* 

Nyelle és Cal egymásra találására fókuszál a könyv, az ő szerelmi történetük áll a középpontban. Részemről ennek a szálnak a  kibontakoztatása értékelhető, nagyon szépen alakul kettejük kapcsolata. Nincs felesleges időhúzás, félreértés, megismerik és elfogadják egymás személyiségét és múltját. Nem is arról szól, hogy már az első héten túlesnek mindenen, lassan és fokozatosan találnak egymásra. A könyv ezen részével nincs semmi gond, egy jól felépített kapcsolat van előtérben, mellőzve vannak az idegesítő kitérők benne. Illetve szerettem Nyelle önzetlenségi akcióit, és örültem, hogy Calt is bevonja ezekbe (főleg a kórházi jelenet volt aranyos. )
Ám a sztori visszaemlékezős része csupán untatni tudott. Négyen nőttek fel együtt, s az írónő az ő szálukat is próbálta kiemelni, de se Richelle, se Rae karaktere nem fogott meg, sőt semmi egyediséget nem csempésztek a könyvbe, tipikus szereplők, legszívesebben átugrottam volna azokat a jeleneteket, ahol szerepeltek. Erős túlzásnak éreztem Nicole családját, s végig azt hittem, hogy valami skizofrénszerűségben szenved, többszemélyiségű, vagy legalábbis valamilyen mentális betegség alakult ki nála. Maga a vége is csalódást okozott, Richelle leukémiája nem tudott túl nagy hatással lenni rám, mert ő szinte benne sem volt igazán a történetben, számomra semmi plusz vonással nem járult hozzá a könyvhöz. Néha szóba került, hogy, na, vele mi van, ki tartja vele a kapcsolatot, illetve Nicole emlékeiben van jelen, de egyszerűen nem tudott érdekelni az ő papírkaraktere, nem volt egyéniség, aki felkeltette volna a kíváncsiságomat. Valamennyire azért meglepett, azonban lehetett volna nagyobb csavart is beleépíteni. 

Összességében egy egyszeri olvasmánynak elment, leginkább a jelen szálat tudom értékelni benne, az a híres nagy barátság számomra nem jött át, hiszen nem is tartották egymással a kapcsolatot, Nicole például gimnázium alatt el is határolódott, a kis csapat inkább csak gyermekként tartott össze, így ez elég gyengére sikerült az én véleményem alapján, egyedül a főszereplők és a Crenshaw tagjai nyerték el tetszésem. 

Nektek mi a véleményetek? :) 

Kedvenc idézetek:

" – Akkor engedd, hogy… a csillagok elvigyék, ami rossz, és a jót hozzák vissza helyette. És amikor felkel a nap, és eltűnnek a csillagok, minden fájdalmat magukkal visznek."

"– Úristen, a cicik látványa minden pasit meghülyít?"  

"– Szerinted lehetséges? Mindent újrakezdeni?
 – Minden egyes napon – suttogja halkan, a csillagokat bámulva." 

Borító: 10/8
Történet: 10/7
Szereplők: 10/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése