George Orwell: 1984

Kedves Olvasók!

George Orwell: 1984

1988-ban ​kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.

  Egyetem alatt csak annyi idő áll rendelkezésemre, hogy az előírt kötelező olvasmányokat vegyem kézbe. Őszintén megvallom, hogy ezt a kötetet is emiatt olvastam el - habár már szándékomban állt sorra keríteni. Az első találkozásom vele egy szeminárium keretei között történt meg, ahol a szaktársam nagy beleéléssel beszélt a saját olvasói élményéről, sikerült is felkeltenie az érdeklődésemet. Az ebből készült filmet meg kellett volna néznem arra az órára, és nagyon örülök, amiért erre már nem maradt időm akkoriban. Ugyanis így a saját képzeletemben elevenedett meg a történet, nem a színészek arca jelent meg előttem, hanem az én benyomásaim alapján tudtam elolvasni. Szinte az első oldaltól egyetlen gondolatom volt: nagyon nem szeretnék ilyen világban élni, az emberi lény számára ez a létforma nem is nevezhető életnek. Itt megszűnik az a fogalom, hogy magánszféra, önmegvalósítás, hobbiűzés, önállóság és szabadság. Nem létezik olyan, hogy végzel a munkával, és úgy töltöd a szabadidődet, ahogyan akarod. A családi élet nem más, csupán kötelesség, ha a szeretet, a szerelem legkisebb jelét is mutatod, már bűnbe estél. Gyakorlatilag egyetlen út van: a Pártnak hódolni, a Pártnak szentelni egész lényedet. Nagyon figyelj arra, hogy a gondolataid se vigyenek tévútra, mert Nagy Testvér figyel...

  Winston nem tudja eldönteni, hogyan is viszonyuljon mindehhez. Egyre inkább megkérdőjeleződik benne a rendszer működése. Halovány emlékképei teljesen más világot őriznek, mint amit a Párt mutat az emberei felé. Valóban minden egy jól felépített hazugság lenne? Hiszen a győztesek írják a történelmet, nemde? Apró lépésekkel halad afelé, hogy igazolást nyerjen saját elképzeléseihez, miközben nagyon is tisztában van azzal, mit kockáztat. A kérdés az, tényleg van-e bármije, amit érdemes féltenie. Mennyire jelentékeny ő a rendszernek, valóban olyan könnyű egyik napról a másikra nemlétezővé tenni valakit? Mi az a határ, ahol még nem ér el a Párt karma minket? 

 Nem fogok kitérni a részletekre, ezt a művet el kell olvasni. George Orwell gyönyörűen visszaadja azt, hogyan működik a politika, a hatalom és az emberi természet. Szívből ajánlom mindenki számára!

Ha Ti is olvastátok a könyvet, várom szeretettel a véleményeteket, tapasztalatotokat az olvasmánnyal kapcsolatban komment formájában! :) 

Kedvenc idézetek:
"Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos."

"– Gyűlölöm a tisztaságot, gyűlölöm a jóságot. Nem akarom, hogy erény létezzék egyáltalában. Azt    szeretném, ha mindenki a velejéig rothadt lenne.
 – Akkor magának való vagyok, drágám. A velőmig rothadt vagyok."

"Azt kikényszeríthetik, hogy bármit… bármit mondjon, de azt nem, hogy azt gondolja is. A lelkét nem keríthetik hatalmukba."

"Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom. Kezded érteni?"

" Kétségtelen, hogy a Párt világnézete az olyan emberekre kényszeríthető rá a legeredményesebben, akik képtelenek azt megérteni. Az ilyenekkel el lehet fogadtatni a valóság legdurvább megsértését is, mert nem is sejtik, milyen iszonyú az, amit tőlük kívánnak, s nem törődnek annyira közügyekkel, hogy rájöjjenek, tulajdonképpen mi is történik. Az értelem hiánya következtében egészségesek maradnak. Egyszerűen lenyelnek mindent, s amit lenyelnek, nem árt meg nekik, mert éppen úgy nem marad meg bennük, mint amikor a gabonaszem megemészthetetlenül megy át a madár testén."

Borító: ⭐⭐⭐⭐
Történet: ⭐⭐⭐⭐⭐
Szereplők: ⭐⭐⭐⭐⭐

Forrás: moly.hu