2018. augusztus 16., csütörtök

John Green: Teknősök végtelen sora

Kedves Olvasók! 

 John Green: Teknősök végtelen sora

 A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré.
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.




*SPOILER*
 Ez volt az első olvasmányom az írótól, de nem az utolsó, az biztos. Maga a könyv stílusa lebilincselt, a fülszöveg sok jóval kecsegtetett - ám végül teljesen mást kaptam, mint amit vártam.
 Arra számítottam, a fő irányvonal az lesz, hogy Davis apja eltűnt, nyomozzuk hát ki, mégis mi történt vele. Az elején Aza és Daisy valóban nyomok után kutatnak, de utána már senki nem foglalkozik vele. Miután Davis kifizeti a pénzjutalmat, le is van zárva az ügy, és átmegyünk egy szerelmi vívódásba. Valójában ez sem zavart, hiszen aranyosan találtak egymáshoz vissza sok év kimaradás után. Viszont a történet nem sok új fordulatot tartogat a közepétől kezdve, a vége pedig nekem elég sok kérdést hagyott nyitva.
 A legnagyobb negatívum, amit ki tudok emelni: Aza. Az ő szemén keresztül látjuk a dolgokat, és talán miatta volt az az érzésem, hogy egy helyben álldogálunk. Nála egyszerűen nincs fejlődés, nem jutunk egy pontból a másikba. Ugyanolyan marad a könyv végén, mint az elején.
 Azzal nincs baj, ha kezdetben eluralkodnak rajta a félelmei, hiszen minden embernek megvan a saját gyengesége. Ahogy a mondás tartja, mindenkinek megvan a saját keresztje, amellyel együtt kell élnie. Valamilyen szinten megértettem Aza félelmeit, viszont a gondolkodásmódja már valóban túlzó és veszélyes volt. Nem csak magára, másokra is. Vártam a fordulópontot, amikor Aza egyszer csak segítséget kért anyukájától, és belátta, egyedül ez így már nem mehet tovább. Felépült, kiengedték a kórházból, a változás csak nem akart beindulni nála. Elhitette magával, hogy a gondolatai irányítják, és nem tud változtatni. Pedig nem arról van szó, hogy nem tud, hanem arról, hogy nem akar túl sok erőfeszítést belefektetni. Panaszkodni egyszerűbb volt, viszont legalább a gyógyszereit szedte rendszeresen a végén.
 A többi szereplővel egyáltalán nem volt gondom, mindenkinek megvolt a saját története, gondja-búja, és ez így volt jó. Daisy bár valóban beszédes volt, nem idegesített. Tetszett, ahová a barátságuk fejlődött. Megbeszélték mi is volt a probléma, utána pedig sokkal jobban odafigyeltek egymásra, az író ezt a szálat is szépen vezette és írta le.
 Davis bár egy milliomos fia, aki egy olyan házban nőtt fel, ahol még saját zoológus is dolgozik, egyáltalán nem beképzelt vagy lenéző. Egy normális, kissé magába zárkózó fiú, akinek hirtelen felnőtté kell válnia, amikor apja hollétéről senki nem tud semmit. Noah, a tizenhárom éves öccse a játékok virtuális világába menekül, igazi lázadóvá válik abban a reményben, hogy apjuk végre életjelet ad magáról.
 Teljesen megértem, amiért Davis kifizeti a két lányt, így meggyőződhet arról, valóban törődnek-e velük, vagy csak a pénz reményében akartak találkozni. Szerencsére Aza nem hagyta cserbe még ezután sem, nagyon aranyosak voltak együtt, két kirekesztett és meg nem értett lélek egymásra találása. Viszont kénytelenek voltak szembenézni az igazsággal: hiába az első szerelem, ha nem ugyanazt várják az élettől. Az író tökéletesen átadta, milyen fájó elveszíteni valakit, mégis folytatni a saját utunkat, szívünkbe zárva az emlékeket.
 Viszont valóban nem ezt az üzenetet vártam volna a könyvtől, s a nyomozás háttérbe szorulása is hiányérzetet kelt bennem. Russel Pickett hogy került a csatornába? Gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset végzett vele végül? Az ő személyéről csak annyit, hogy a szememben megbukott, mint édesapa. Inkább egy ingatag kutatásra hagyni az egész vagyonát, mint két gyermekére, számomra felfoghatatlan. Ha valóban olyan gazdag ember volt, gondoskodhatott volna fiairól, majd a tuataráról is.

Ha Ti is olvastátok a könyvet, várom szeretettel a véleményeteket, tapasztalatotokat az olvasmánnyal kapcsolatban komment formájában! :)

Kedvenc idézetek: 

"Azon gondolkodtam, milyen érdekes, hogy egy adott időpillanatban az ember lényének egy része egy adott helyen tartózkodik, de ugyanakkor a legfontosabb részei valahol máshol járnak, egy olyan helyen, amely érzékkel nem felfogható."

"Te vagy a narrátor, a fő- és a mellékszereplő. Te vagy a mesélő és a történet, amelyet a mesélő mesél. Valaki valamije vagy, de közben önmagad önmaga is."

"Azért emlékszel az első szerelemre, mert megmutatja, bebizonyítja, hogy képes vagy szeretni, és valaki képes téged is szeretni, és ezen a világon semmi egyebet sem érdemlünk meg a szerelmen kívül, mert a szerelem az emberré válás mikéntje és miértje is egyben."

"Te választod ki a befejezést, meg a kezdést is. Te választod ki a keretet, érted? Lehet, hogy azt nem te határozod meg, mi legyen a képen, de a keretről te döntesz."

"Lehet, hogy csak egy hazugság vagyok, amit magamnak suttogok."

"Rá kellett jönnöm, hogy az élet egy olyan történet, amelyet mások mesélnek rólunk."

Borító: 8/10
Történet: 8/10
Szereplők: 8/10

Forrás: Google

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése