2014. augusztus 27., szerda

Hogyan is kezdjük el az írást?

Kedves Olvasók!

Hogyan is kezdjünk az írásnak?

 Kiindulási pontnak egyszerűen vegyünk egy ötletet, egy kósza gondolatot. Ez lehet egy jelenet, amin már régóta törjük a fejünket. Talán a történetről még fogalmunk sincs, amikor egy szereplő bontakozik ki lelki szemeink előtt, s tudjuk, hogy meg kell ismernünk az életét, s papírra vetni. Esetleg nem is kell messzire mennünk, hiszen van olyan emlékünk vagy tapasztalatunk, amit el szeretnénk mesélni.
 Vázlat. Ám mielőtt fejest ugranánk, és belevágnánk a legnehezebb folyamatba, az elkezdésbe, nem árt, ha előre gondolkodunk. Készítsünk egy kis vázlatot! Ha eszünkbe jut egy jó ötlet, egy csavar, egy újabb jellemvonás, egy jelenet, egy mondat, amit bele szeretnénk tenni az irományunkba, célszerű leírni, mielőtt elfelejtenénk. Dolgozzuk ki a szereplőket nagyjából, mintha valóban léteznének, ruházzuk fel tulajdonságokkal, szokásokkal, ismerjük meg az életének jelentősebb időszakát. (Például milyen volt a gyerekkora, ki volt a legnagyobb hatással jár, mi a célja, amit mindenképpen el akar érni, mi a legnagyobb félelme, stb.) Járjunk utána a dolgoknak, ha esetleg más korban játszódnak az események, vagy természetfeletti lényekről írunk, vagy olyan témáról, amelyről alapos ismeretek szükségesek. Amint elkezdjük papírra vetni az ötleteinket, azt is át kell gondolnunk, hogy a szereplőnk mit is tenne ennek vagy annak a hatására, millió lehetőség közül kell kiválasztani azt az egyet, amelyik a legmegfelelőbb és a leginkább illik karakterünk személyiségéhez.
 Az elkezdés. Ha nekiülünk, és valóban eljutunk oda, hogy megvalósítjuk elgondolásainkat, a legnagyobb lépést már megtettük. Eddigi tapasztalataimat alapul véve ez a legnehezebb lépés.
 Folyamatosság. Ne adjuk fel az első akadályok láttán, folyamatosan próbálkozzunk tovább. Nem egy nap alatt kell megváltani a világot, viszont bizonyos időközönként igenis haladni kell a művel, amit elkezdtünk. Azt tanácsolnám, hogy tűzzük ki a határidőt magunk elé: például minden héten írjunk egy fejezetet. Ahogy haladunk a történettel, egyre több ötletünk támad, folyamatosan jönni fognak a jobbnál jobb elképzelések, esetleg több szálon is vezetjük majd a cselekményt. Legelőször csupán írjuk le az adott jelenetet, majd pár oldallal később olvassuk vissza, és később korrigáljuk vagy egészítsük ki a mondatokat, párbeszédeket, ne ragadjunk le rögtön a javításnál.
 Azért legyünk tisztában vele, merre is tartunk, s mi az, amit igazán át akarunk adni az olvasóknak - ezt mindenképpen tartsuk szem előtt a történetvezetésnél.
 Egy írónak nem elég megteremtenie a saját világát, kézben kell tartania annak a szálait. Az írás folyamatának fontos részét képezi a kidolgozottság és felkészültség, főleg ha nem novelláról, hanem regényről beszélünk. Olykor viszont csupán hagynunk kell, hogy szárnyaljon a képzeletünk, s valami csodásat alkossunk.
 Nyugodtan kérjük ki más emberek véleményét, tanácsát is, hiszen egy külső szemlélő jobban észre tudja venni a hibákat, amik felett mi átsiklottunk. Akár rövid, akár hosszú műről legyen is szó, az a fontos, hogy elégedettek legyünk a végeredménnyel, és onnan tudjuk, milyen jó lett az írásunk, ha mi magunk is szívesen olvasnánk a saját művünk.

 "Inkább írj önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj és közben elveszítsd önmagad." - Cyril Connolly

Élvezzük az írást, és ha keményen dolgozunk, szívvel-lélekkel, akkor már csak a képzeletünk szabhat határt. Kitartó és élvezetes írást kívánok minden írópalánta számára! ;)

6 megjegyzés:

  1. Szia, ez is jó cikk volt! :) Így tovább. Mondjuk én csak leültem a székre és elkezdtem gépelni és magától jött ahogy jött. :D Bár hamar körvonalazódott bennem a szereplők személyisége.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi! :) Nekem is van úgy, hogy magától jön az ihlet, egy hosszabb műnél pedig külön leírom a szereplőket, osztályt, meg az ilyen dolgokat. :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett a kis cikk, igazán hasznos és jó tanácsok vannak benne. És milyen igaz, elsősorban saját magunknak írjunk, saját magunknak akarjunk megfelelni, ne másoknak. Én ezzel tökéletesen egyetértek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm, hogy írtál. :) Örülök, hogy hasznosnak találtad, lesznek még hasonló cikkek. :D
      Ölel: Bea

      Törlés
  3. Szia!
    Ez a cikk is nagyon tetszett :) Szerintem szerencsések azok, akiknek semmi tervezés nem kell, csak leülnek a gép/papír elé, és írják, ami jön. Nekem ilyen még sosem sikerült :(
    " Akár rövid, akár hosszú műről legyen is szó, az a fontos, hogy elégedettek legyünk a végeredménnyel, és onnan tudjuk, milyen jó lett az írásunk, ha mi, magunk is szívesen olvasnánk,(...)" - ezzel teljesen egyetértek! Az első történetembe is úgy kezdtem bele, hogy nem volt olyan könyv, amit szívesen olvastam volna, hát írtam egyet. :D
    Sokat segített ez a cikk is, várom már a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy írtál. :D Szerintem minden írópalántának van, vagy lesz olyan műve, amit könnyedén meg tudott írni, de valamelyik alkotásához több időre van szüksége. :) Hamarosan hozom a következőt. :)
      Ölel: Bea

      Törlés