Sorozat I. : The Starry Night, The Starry Sea

Kedves Olvasók! 

A blog elsősorban az írásról és könyvekről szól, viszont ráadásként hozok más témájú bejegyzéseket is, például sorozatokról és filmekről is.
Így nyáron végre van időm arra, hogy újra élvezhessem (az elsősorban) ázsiai sorozatokat. Bevallom, hogy valóban rajongója vagyok a dél-koreai, kínai és japán doramáknak, kiváltképp, ha romantikus, fantasy vagy detektíves műfajba sorolható az adott film vagy sorozat.
Egyre divatosabb, hogy a filmrendezők visszatérnek a Disney mesék alapjaihoz, és amikor keresgéltem, milyen sorozathoz is lenne kedvem, a választásom egy kínai alkotásra esett, melynek címe: The Starry Night, The Starry Sea .

Miről is szól?  

Leginkább az Ariel, a kis hableány juthat eszünkbe, ha sellőkről hallunk. Már sok feldolgozását láthattuk a mesének, ebben a sorozatban is ez adja az alapot, ezek a vízben élő lények.
Főhősünk, Wu Ju Lan egy férfi sellő, a lélekgyöngyének hála már jó pár évtizedet, sőt évszázadot a háta mögött tudhat. Viszont elkövet egy végzetes hibát: megbízik egy emberben, aki hitványul el is árulja őt titkával együtt. Nemcsak kilétét fedik fel, ellopják tőle a gyöngyöt is, ezáltal napról napra egyre gyengül.
Csak a történtek után 150 évvel később nyílik esély arra, hogy a gyöngy nyomára bukkanjanak. Wu Ju Lan segítőivel lázasan kitartanak és harcolnak, majd a történet ezen pontjába bekapcsolódik Shen Luo is. Wu Ju Lan sorsa szorosan összekapcsolódik a lányéval, majd egymásba szeretnek.
Vajon hogyan végződhet egy férfi sellő románca egy emberlánnyal, különösen akkor, ha meg vannak számlálva napjaik?
Megannyi titokkal, intrikával és veszéllyel kell szembe nézniük, míg megtanulnak bízni egymásban és magukban egyaránt. 

*SPOILER*

A sorozat 32 résszel büszkélkedhet,  viszont hamar végig haladtam rajtuk. Alapvetően a tartalma izgalmasnak ígérkezett, ezért nagy kedvvel vágtam neki. Vegyes érzéseim maradtak a sorozattal kapcsolatban, melyekre egyesével ki is térek. 

Kezdjük is az elejével, az első pár rész fokozta a kíváncsiságomat, szépen lassan megismerkedtünk a kis szigettel, ahol játszódik. Két szál bontakozik ki előttünk:
Wu Ju Lan múltja és küzdelme a lélekgyöngy felkutatásáért, a másik részben pedig a kórház a fő helyszín, ahol Wu Ju lan áruló barátjának leszármazottja, Shen Luo nagyapja gyógyíthatatlan beteg. Unokája és annak barátai rendszeresen látogatják őt, ám mindenki tisztában van vele, hogy az idős ember haldoklik.
Majd a két főhős első találkozására is sor kerül, Wu Ju Lan Shen Luo házában tölti az éjszakát, majd végleg be is költözik, a titkok és cselszövések sora kezdődik meg, és az érzelmek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, de nem csak a főszereplők között, hanem a mellékszereplők is nagyban hozzátesznek az összképhez. 

A történet eleje nekem személy szerint tetszett, szépen halad előre a cselekmény, és megismerhetjük a szereplők pillanatnyi életét, gondolatait. Azonban Wu Ju Lan szerepével ne tudtam kibékülni, hiszen ő a sellők és a tenger hercege, mégsem így kezelték őt. Nem volt kiemelve, hogy őt különösen tisztelni kellene, inkább csak elvolt magával a szerelem rózsaszín ködében, és nem is nagyon érintkezett az őt segítő "boszorkányokkal". Örülök, hogy a középkori kinézetén változtattak, és a hosszú haját rövidre vágatták, ez egy plusz pont, viszont a szerepén ez sem emel. Semmilyen érzelmi átélés nem volt benne, végig csak visszafogott, szótlan és lassú maradt. Azt vártam volna, hogy mikor lép végre a sarkára, és valóban cselekvő szereplővé növi ki magát. Hiányzott az alakításból bármiféle érzelem és szenvedély, a színész ugyanolyan arccal meredt a kamerába egyfolytában, se egy rendes dühkitörés, se egy átérezhetőbb pillanat. Úgy érzem, Wu Ju Lan nem fejlődött semmit az első résztől a végéig, a rendezők és az írók helyében talpraesettebbé és férfiasabbá varázsoltam volna, nem ilyen tétlen, szótlan valakivé.
Ellenben a női főszereplő, Shen Luo karakterét pozitívan tudom értékelni. Kissé valóban butácska, naiv lányka, de le a kalappal előtte, hogy milyen odaadóan tudta szeretni a férfi sellőt. A helyében jobban meglepődtem és megrémültem volna attól, hogy a szerelmem egy sellő, ám ő könnyedén vette ezt az akadályt is, és fel sem merült benne, hogy elhagyja a pasit. Nála van fejlődés, érettebbé válás is, az utolsó részekre valóban komolyodik a gondolkodása is.
Vele is éltem át fájdalmas részeket, nem értettem, hogy nem esik le neki, hogy a sok támadás mögött nem egyszerű haramiák állnak, hanem összefüggésbe hozható Wu Ju Lannal. Kissé erőltetett volt, hogy minden alkalommal veszélybe kerül ugyanolyan módon szinte vagy a számtalan elesése is. Őt onnantól kedveltem meg jobban, amikor felismeri érzéseit, és egyre jobban nyit a másik felé.

A mellékszereplőket könnyebben a szívembe tudtam zárni, különösen Liang Liang és Yi Sheng története érdekelt. Örültem, amikor a pszichológus fiú feladta a Casanova énjét, hogy végre valóban egy lánynak szentelje magát, és büszke voltam rá, amikor Liang Liang szívét a számtalan elutasítás és sikertelen kísérlet után csak megtudta szerezni magának, a leánykérése  egyszerűen elragadó volt. Úgy gondoltam, hogy Liang Liang csak An Zuo mellett tart ki, elsőre nekik drukkoltam, ám végül így jobban jött ki.
An Zuo karaktere sem volt rossz, a sorozat közepétől, ahogy egyre nagyobb szerepet kapott, úgy izgultam egyre jobban, hogy vajon az ő története hogyan ér véget végül. Bár az, hogy az apját nem temette el, az elég beteg húzás volt, de a javára írandó, hogy csak feladta magát a végén. (Liang Lianggal akkor is aranyosak voltak együtt. ^^)
A legidegesítőbb pontja a sorozatnak kétségkívül Zhou Bu Wen volt. Már én lőttem fejbe kábé, amikor már századjára sem értette meg, hogyha tótágast áll, akkor sem kellene Shen Luo-nak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen értetlen és alattomos személyiség bújik elő belőle a végére, viszont egy csöppet valóban sajnáltam, hogy a végén megőrült, bár a legrosszabb tette talán az volt, amikor Shen Luo nagyapját cserben hagyta, akkor gyűlöltem meg a legjobban (plusz akkor, amikor kezet emelt a húgára). 

Még néhány szóban megemlítem a nem vér szerinti húgát, Bu Yant. Jaj, de hisztis volt az elején! Őt sem kedveltem, de a szememben pozitívan változott, amikor csak felnyílt a szeme, és rájött az igazságra a bátyjával kapcsolatban, majd feladta őt. Szívből örültem, hogy Yi Yang mellett találta meg a helyét, aki szintén sokat változott a lehető legjobb irányban. :) 

Talán a 32 részt túl sokáig húzták anélkül, hogy igazán jelentős dolgok történtek volna. A két főszereplő közti kapcsolatára visszatérve azt tudom mondani, hogy bár nem Wu Ju Lan lesz a szívem csücske, de valóban jó párost alkottak, a hangulat pedig már sejtette azt, hogy a végzetük elkerülhetetlen: egyiküknek meg kell halnia egy hónap múlva. Ez nem egy olyan dorama, ahol lett volna egy másik elképzelhető megoldás kettejük számára, az írók jól felépítették az ő szálukat: nincs mese, vagy így, vagy úgy, de itt valakinek halnia kell. Titkon azért reméltem, hogy kitalálnak valamit, esetleg elfelezik a gyöngyöt, vagy bármi, de a végzet beteljesedett, valakinek fel kell áldoznia magát a másikért.
Az utolsó részt végig sírtam, a  mellékszereplők happy endje sem kárpótolt a főszereplők tragédiájáért. Az utolsó pár perc rám nagy hatást gyakorolt, fájt látni, ahogy Wu Ju lan buborékká, tajtékká változik, míg Shen Luo tehetetlenül nézi szerelme halálát, kezében a lélekgyönggyel. Már túl késő volt, hogy megmentse a férfit, majd hirtelen vége szakadt a sorozatnak. Nem tudom eldönteni, hogy a lány végül Wu Ju Lan után ment-e a halálba, esetleg új életet kezdett. Bár a gyöngy ragyogásából ítélve arra tippelnék, hogy Shen Luo testében maradt, hogy Wu Ju Lan önfeláldozása ne legyen hiábavaló, és valahogyan tovább éli életét a szeretett férfi nélkül. 

Összességében

A sorozatot szívesen ajánlom annak, aki szereti a romantikus és fantasy történeteket, ám azt figyelembe kell venni, hogy legnagyobb sajnálatomra kevés csók van benne, hiszen a főszereplők nem lehettek egymáséi bizonyos okból kifolyólag, így a puszin és öleléseken kívül túl sok romantikus érintést ne várjunk, ám ettől függetlenül egy megható történetet kapunk cserébe.
A sorozatnak megvannak a maga hibái, sok ismétlés, logikátlan fordulatok is előfordulnak, viszont ezek ellenére élvezhető és szórakoztató, a kíváncsiságomat végig fenntartották, két-három nap alatt letudtam az egészet. :)
Nem ez lesz az év kedvence, viszont megérte megnézni, aki ki szeretne kapcsolódni, és készen áll egy nem happy end befejezésre, vágjon bele szeretettel, a katarzis nem marad el! :)

Történet: 10/7

Szereplők: 10/7

Zene: 10/9 

A vége: 10/8 (Lehet sejteni, viszont a megható mellett elgondolkodtató is, és valóban a hatása alá kerültem)  

Viszont készülőben a második évad!  😍

Forrás: Google